~Prológus~

Sziasztok!Úgy döntöttem hogy meghozom a prológust.Szerintem hetente teszek fel új részt,ha tetszik!Ha tetszik írjatok kommentet hogy folytassam e,mert ha nem tetszik akkor nem folytatom.

 Ui.:Építő kritikát is elfogadok hogy jobbá tehessem a blogom!

*Louis szemszöge*

Harry könnyes szemekkel rohant ki az interjúról.Utána akartam menni,de Paul nem engedte.Az interjú végeztével mindenki elindult a tárgyalóterembe.Én hátul maradtam és elszöktem.Jól tudtam hogy Mike kinyír ha megtudja,de jelen pillanatban nem érdekelt.A sebességkorlátot bőven átlépve vezettem haza.Otthon akartam lenni,Harry-vel.
-Harry!Harry!-kiabáltam torkom szakadtából,de nem jött válasz.Kezdtem aggódni...
-Harry!Harry, merre vagy?!-felrohantam a szobánkba és Harry ott feküdt az ágyon,egy üres gyógyszeres dobozzal a kezében.
-Harry!-odaléptem hozzá a fénysebességnél is gyorsabban,majd magamhoz öleltem.A teste teljesen át volt hűlve és alig lélegzett.A könnyeim utat törtek maguknak,s én kiengedtem őket.Tudom nem a legférfiasabb dolog,kivéve,ha Harry-ről van szó.Éreztem ahogy a sós lé marja az arcom.Remegő hangon tárcsáztam a mentők számát,akik hamar kiértek és bevitték.Szerencsémre végig mellette lehettem.Nem tudom miért,de egyre jobban az az érzés ragadott magával, hogy "Túl késő Louis","Túl későn értél oda..."Könnyeim ismét utat törtek maguknak.