2016. március 21., hétfő

                                     

                                        Hey There! :)

Tudom,hogy mostanában nem volt rész pedig ígértem... Nagyon sajnálom a részeket,de mivel hihetetlen nagy ihlethiányban szenvedek(hiába írok több oldalnyi változatot, egy pontnál mindig megakadok) plusz nem egy dolog jött közbe magánéletben is,nem tudok hozni részt...Remélem megértitek...Na szóval a lényeg az lenne, hogy most egy pöppetke szünet lesz(min. 1 hónap).Ezalatt az idő alatt minden erőmmel azon leszek, hogy min. 5 részt megírjak.Miután visszatértem a blog új arculatot fog kapni ami remélem tetszeni fog! :)

     Ps.:Hihetelenül hálás vagyok a több mint 700  megtekintésért, és azért,hogy valakit mindezek ellenére is érdekel a blogom.
   
                                                                      XX Luca

2016. február 7., vasárnap

Hello!A héten nem lesz rész,mert még a fele sincs kész..:( de hamarosan hozom a kövit.

Remélem megértitek!:)

Pusza:Luca xx

2016. január 25., hétfő



Hello,again!Most már kezdem utálni magam amiért megígérem h hozom a részt de nem sikerült....szeretnék bocsánatot kérni hogy nem hoztam de beteg voltam és a gépem is elkobozták:(...na de mind1 nem untatlak titeket magammal!:D Itt is a második rész,remélem tettszik :)   Pusza!:*

Ui.:a héten nem szombaton,vagy vasárnap lesz a rész hanem jövőhét kedden,mert síelni megyünk. Komikat elfogadok :)

 Chapter II


*Harry szemszöge*

""Ez a személy nem volt más,mint a "kis drágánk" Eleanor....""
Kinyomtam a telefonját,majd folytattam a pakolást.Miután végeztem felmentem a szobánkba,ahol Lou már ébren volt.
-Mióta vagy fenn?
Nemrég keltem arra,hogy jelzett a laptopom.Eleanor írt,hogy miért nem vettem fel a telefont,pedig fontos lenne beszélnünk.Nem tudsz róla valamit?-kérdezte,s felkelt az ágyról.
-Mi az a fontos dolog,ami nem ér rá?Úgyis jön az interjúra nem?Egy nyugis napot kértem a pasimmal,de úgy látszik ez túl nagy kérés volt.Nem emlékszel,hogy szét akart minket választani?!Hogy is emlékeznél,mert szerinted azt se ő akarta,csak a Modestesek bízták meg!-egyre jobban ordítottam,kikelve magamból,mire összerezzent.
-Persze hogy emlékszek!-már ő is kiabált-Szerinted nekem könnyű,hogy hetente új lánnyal látlak?Mivan például Taylorral vagy Kendallel?!Hmm??Én soha sem kételkedtem benned,te meg Eleanorra vagy féltékeny!Ilyenkor bezzeg meg se szólalsz.
-A kurva életbe Louis!Hányszor elmondtam már,hogy nem én akarom,hanem a Modest!És ne mondd nekem azt,hogy bízol bennem,mert mindig látom a kételyt a szemeidben.Soha nem éreztem irántuk semmit!Soha!-najó talán Taylorral jobban szimpatizáltunk,de ezt nem most fogom felhozni-De te,te Eleanorral nevetgélsz,becézgetitek egymás,és mindennek a tetejében,nem egyszer fordult már elő,hogy a backstage-ben le se szartál!Szerinted ez nekem hogy esik?Vagy eddig még nem vetted észre?!Hát akkor most elmondom,hogy rohadtul nem esik jól!
-Basszus Harry!Honnan az anyámból szopjam ki,hogy neked mi hogy esik?Ha csak ülsz és lesel ki a fejedből,akkor szerinted rájövök,hogy mi bajod?!
-Ezzel most túllőttél a célon Louis Tomlinson,túllőttél-mondtam,s ezzel a lendülettel megfordultam és úgy bevágtam az ajtót,hogy még a falon lévő képek is leestek.Átmentem a vendégszobába.Lefeküdtem és gondolkodtam,hogy mit csesztem el.A mai interjún akartam megkérni a kezét,mit sem törődve a Modest-tel.De így nemhiszem,hogy hozzám jönne.A gondolatra,hogy boldogan élhetnénk gyerekekkel,nagy házzal meg mindennel,elmosolyodtam.Viszont a gondolatra,hogy most talán az egész jövőnket elbasztam,sírhatnékom támadt.
Amikor már úgy éreztem,nem tudnék többet sírni,aludni próbáltam.Mikor ez a terv se vált be,lementem a konyhába egy pohár meleg tejért,-mert attól jól tudok aludni-remélve,hogy nem botlok Louis-ba.Persze,hogy imáim süket fülekre találtak.Louis a kanapén feküdt,mellette taknyos és tiszta zsepik hevertek.Elmentem mellette,de nem bírtam ki,hogy ne nézzek rá.Annyira aranyos volt,ahogy a kanapén összekuporodott,akár egy kis sündisznó.A szemén látszott,hogy sírt és hangosan szuszogott.Betakargattam kis testét,mire megfordult és elkezdett motyogni:-Szeretlek Hazza!Nagyon sajnálom!Sajnálom!-nem tudtam nem mosolyogni rajta.Átmentem a konyhába,ahol betettem a mikróba a tejet.Mikor jelzett,kivettem a tejem.Vagyis csak vettem volna,ha az nem süti meg a kezem és nem végzi egy hangos csattanással a földön.Próbáltam összetakarítani de rögtön három is megvágta a kezem-na fasza-gondoltam hangosan.Így kell elmennem az interjúra.Szerencsétlenkedésem közben Louis felkelt és odajött hozzám.
-Szent ég Harry!Csupa vér vagy!-mondta törődéssel a hangjában majd kis kezei közé fogta enyéimet.A tapintása szinte égette a bőröm.
-Tudom-vetettem oda flegmán,majd kiviharzottam a konyhából.A fürdőben mindent összevéreztem mire megtaláltam amit kerestem.Bekötöztem a kezem majd átmentem a szobába,hogy elkezdjek öltözni mert lassan indulhatok az interjúra.Persze,hogy itt is Louis-ba botlottam,aki szintén öltözött.Egy szál boxerben állt,nekem háttal.Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz,nehogy itt helyben teperjem le,és tegyem magamévá.De ehelyett inkább odasétáltam a szekrényhez,amiből kikaptam egy alsót,egy fehér pólót és egy fekete skinnyt,majd bevonultam a fürdőbe.Gyorsan letussoltam,felöltöztem,fogat mostam,majd beállítottam a hajam és késznek nyilvánítottam magam.Átmentem a szobába ahol felkaptam a Big Spoon-os párnám,egy ágyneműt,Louis egyik pólóját és átvittem a vendégszobába.Miután megágyaztam letrappoltam a lépcsőn.Louis a konyhában itta a teáját,de már Ő is kész volt.Felöltöztem és kinyitottam az ajtót,de egy pár szóra még visszafordultam.
-Elmentem.Ott találkozunk.Ja és a cuccom ne keresd.-mondtam fagyosan majd kiléptem az ajtón.Január lévén elég hideg volt,főleg itt,Angliában,ezért összébb húztam magamon a kabátom és a garázshoz mentem.Bepattantam a kocsiba és már el is hajtottam.Útközben csak egy dolgon kattogott az agyam:Miért vagyok én még ezen a világon?....

2016. január 9., szombat

Sziasztok!Hát....nem is tudom mit mondhatnék....mondanám,hogy sajnálom,de azzal nem érnék el semmit....Tudom,hogy majd' egy éve volt fenn a prológus,de remélem ezzel a "kis" szöveggel megjön a kedvetek a bloghoz            először is:                                                                             azért nem hoztam a rész,mert(az egész történet igazából ki volt dolgozva,de az nekem nem tetszett) elölről kezdem a történetet.Ne értsétek félre ami eddig fent van az nem változik(na nem mintha az olyan sok lenne),csak gyökeres fordulatot vesz minden.Ti nem tudhatjátok mert még olvastátok az első rész sem,de remélem olvassátok majd.                                         másodszor pedig:mostantól Directioner becsszavamra mondom,hogy lesznek hetente részek!Ha valamilyen oknál fogva nem tudom hozni adott héten a részt,akkor azt is kiírom!               Harmadszor:Kíváncsi vagyok,hogy hogy tetszik a blog dizájnja.Mivel nem nagyon vagyok jártas a témában,hogy hogy lehet kitenni szavazást meg ilyeneket,kérlek benneteket hogy                                          komiban írjátok le :)                                       Negyedszer:Azért írok régi karakterekkel (Lásd:Eleanor,Danielle,Taylor)mert akkor volt Larry (főleg) gyöngyödző.                       

Ui.:Ha tetszik nyomj egy lájkot vagy akár kommentelhetsz is! ;)

Chapter 1 






*az interjú reggele*

Harry

Annyira gyűlölöm azokat a napokat amikor interjúra kell menni....Nem,nem a rajongók vagy ilyesmi miatt..hanem azért mert enyém a világ legcukibb pasija és ezt titkolnunk kell.Komolyan mondom olyan,mintha az ember ilyenkor csak egy betanított kutyának érezheti magát,akinek mindig megmondják mikor ehet,aludhat vagy bármi mást csinálhat....Visszatérve a Louis és köztem való viszonyhoz:Az eleje eléggé nehezen indult,mert még egyikünk sem érzett soha ehhez hasonlót.Emlékszem,hogy apámék házában voltunk, ahol a konyhában véletlenül egymásnak mentünk.Csak néztem azokat a gyönyörű kék íriszeket amelyek egy pillantásukkal rabul ejtettek.Aztán a tekintetem átsiklott arra a gyönyörűen ívelt vékony ajkakra,amit egy vékony vonallá összepréselt.Megszüntettem a köztünk lévő távolságot,így már csak pár centi választott el tőle.Légzése felszínessé vált,mellkasa gyorsan járt fel és le,akárcsak az enyém.Kész voltam!Ajkainkat összeérintettem...egy pillanatig mintha megfeszül volna,de aztán úgy olvadt bele karjaimba mintha vaj lenne.Kezeimet fenekére vezettem,amitől egy sóhaj tört fel belőle és ezt kihasználva átdugtam nyelvem,hogy felfedezőútra induljon.Levegőhiányban váltunk el.miközben azt vettem észre,hogy a srácok kinn ujjonganak és ugrálnak a tűz körül.Louval elnevettük magunkat,majd megfogtam a kis kezét és mélyen a szemébe néztem...Majd kimondtam amit már olyan rég akartam:Szeretlek Louis Tomlinson! És ami eztán jött még felemelőbb volt:Megfogta a kezem,pici puszikat hintett rá ajkaival majd kimondta:Én is szeretlek Harry!Nagyon szeretlek!Majd újabb csókban forrtunk össze.Kintről megint ujjongás hallatszódott amitől belemosolyogtunk a csókba és elváltunk egymástól.Mélyen szemébe néztem és megkérdeztem:Együtt?-erre ő-Együtt!Kézen fogva sétáltunk ki majd a fiúk azonnal körülvettek minket hogy "Gratu!" meg "Tudtam!" Mi csak mosolyogtunk és örültünk hogy ilyenek a barátaink,akik elfogadják másságunkat.
Gondolatmenetemből a mellkasomon ébredező angyal hozott vissza a földre.
-Jó reggelt!-mondtam majd egy lágy csókot hintettem homlokára
-Neked is Hazza!-ölelt át,de ezt most nem tudtam viszonozni...-Hazz,mi a baj?-kérdezte lágyan amitől mosolyognom kellett.
-......Interjú-sóhajtottam.
-Jajj Hazz....ezt már számtalanszor megbeszéltük!Amíg szeretjük egymást semmi és senki nem választhat szét minket.Tőlem akár ránk küldhetik a Modest összes emberét,akkor se foglak elhagyni.-mondta mélyen szemembe nézve.
-Tudom,de...
-Nincs semmi de-vágott szavamba-szeretlek!
-Én is téged Lou!-mondtam,majd egy lágy csókot hintettem ajkaira.
-Na de ne legyünk ilyen búval baszottak!Az interjú csak délután lesz,addig még rengeteg időnk van.
-Oké,de mit csináljunk?
-Nekem lenne pár ötletem-mondta egy kaján vigyorral.
-Na mivan Lou?!Nem volt elég?-vigyorogtam
-Belőled sosem elég!-mondta,majd magára rántott.Szenvedélyes csókban forrtunk össze,közben kezei elvándoroltak a fenekemre,miközben én nadrágjára simítottam kezem.
-Harry-nyöszörögte kéjesen-akarlak..most.
-Én is téged baby-sóhajtottam szájába,majd fülébe nyaltam-de most menjünk reggelizni mert éhes vagyok-ezzel felpattantam róla,majd az ajtóhoz rohantam,amit egy kacsintás kíséretében kinyitottam és már ott se voltam.Amint leértem a konyhába apró léptek zavarta meg a gondolatmenetem a reggeliről.
-Ezt még megbánod Styles!-mondta majd belecsípett fenekembe miközben mellém állt.-Mit eszünk?
-Amerikai palacsinta jó lesz?
-Tökéletes-mondta majd egy cuppanós puszi kíséretében átment a nappaliba-Nézünk filmet?
-Aha!Igazából Szerelmet lééégysziii!!!-imádom azt a filmet,de szerintem neki már a könyökén jön ki.
-De Hazz...azt már annyiszor láttuk...nem lehetne mást nézni?Mondjuk Csontváros?
-Najó,de csak most az egyszer.De ne csodálkozz ha bealszok!
Elindítottuk a filmet közben benyomtunk három tányér palacsintát,aminek az lett a vége,hogy nem én,hanem Lou aludt be.Imádom amikor alszik.Szempillái meg-meg rebbennek,ajkain legtöbbször mosoly ül,kivéve ha elnyílt ajakkal horkol aprókat.Mennyasszonyi stílusban felkaptam,majd felvittem az emeletre.Jobb ha kipiheni magát,mert estére meglepetést szánok neki.Visszabaktattam a nappaliba,hogy összepakoljak,ahol megcsörrent Lou telefonja.Tudom nem szép dolog kutakodni a másik telefonján,de amint megláttam a képernyőn villogó személy nevét,kikerekedtek a szemeim.Ez a személy nem volt más,mint a "kis drágánk" Eleanor....



2015. május 3., vasárnap

~Prológus~

Sziasztok!Úgy döntöttem hogy meghozom a prológust.Szerintem hetente teszek fel új részt,ha tetszik!Ha tetszik írjatok kommentet hogy folytassam e,mert ha nem tetszik akkor nem folytatom.

 Ui.:Építő kritikát is elfogadok hogy jobbá tehessem a blogom!




*Louis szemszöge*

Harry könnyes szemekkel rohant ki az interjúról.Utána akartam menni,de Paul nem engedte.Az interjú végeztével mindenki elindult a tárgyalóterembe.Én hátul maradtam és elszöktem.Jól tudtam hogy Mike kinyír ha megtudja,de jelen pillanatban nem érdekelt.A sebességkorlátot bőven átlépve vezettem haza.Otthon akartam lenni,Harry-vel.
-Harry!Harry!-kiabáltam torkom szakadtából,de nem jött válasz.Kezdtem aggódni...
-Harry!Harry, merre vagy?!-felrohantam a szobánkba és Harry ott feküdt az ágyon,egy üres gyógyszeres dobozzal a kezében.
-Harry!-odaléptem hozzá a fénysebességnél is gyorsabban,majd magamhoz öleltem.A teste teljesen át volt hűlve és alig lélegzett.A könnyeim utat törtek maguknak,s én kiengedtem őket.Tudom nem a legférfiasabb dolog,kivéve,ha Harry-ről van szó.Éreztem ahogy a sós lé marja az arcom.Remegő hangon tárcsáztam a mentők számát,akik hamar kiértek és bevitték.Szerencsémre végig mellette lehettem.Nem tudom miért,de egyre jobban az az érzés ragadott magával, hogy "Túl késő Louis","Túl későn értél oda..."Könnyeim ismét utat törtek maguknak.

2015. május 2., szombat

Egy kis ismertető

Sziasztok! Ez egy olyan blog lesz amely Larry Stylinson-ról fog szólni. 

Louis és Harry a négy fal és a banda között azok lehetnek akik akarnak lenni,ám a való életben ez korántsem megy így!Nem elég hogy a kamerák és a rajongók előtt titkolniuk kell valójukat, a képbe belerondít Louis kamubarátnője:Eleanor is, akit Louis kifejezetten utál. Arról nem is szólva,hogy Harry-nek szinte minden héten új barátnője van.Vajon ez megnehezíti vagy még erősebbé teszi kapcsolatukat? Kibírják a megpróbáltatásokat?Vagy örökre elszakadnak egymástól és esetleg esküdt ellenségekké válnak?